2012. február 19.

Ma ismét meglátogattuk Cupidót a panzióban. Másik helyre került, mert az egyik szobatársnője tüzel, ő pedig, a nevéhez híven, élénken érdeklődik a hölgy után. Ez már így ivartalanítva nem lenne baj, ha Cupika nem gondolná, hogy ebben a helyzetben előjogokat kellene kivívnia a többiek között. Kissé dominánsan kezdett viselkedni, így most egyágyasba került. Szerzett egy pici horzsolást is a jobb szeme fölé, valószínűleg "elcsúszott a fürdőszobában". Alig látszik, a gondozó vette észre, hogy picit csálé ott a szőre. Hiába, terrier... és ha egy szép (mármint: jó illatú) lánykutya is a képben van, akkor őkelme rettenthetetlen!

Levettük a ragtapaszát; na az kicsit fájt neki, de meg se nyikkant, nem kapott oda, csak picit szaporábban lélegzett és szabadulni igyekezett, amikor a művelet folyt.

Rákérdeztünk a szobatisztaságra a panzióban. Nincs vele baj, lakásban tartva majd rendesen fog viselkedni az Álomgazdinál.

Két esetben tud előfordulni "baleset": ha valamelyik szobatárs bepisil, olyankor megy és odajelöl ő is. De magától ilyet nem kezdeményez. A másik eset, ha nagyon hátra kerül a sétáltatásra várók sorában, olyankor van, hogy elcsöppen valami. De a tökéletes Álomgazdi úgyis úgy szervezi majd meg a napjait, hogy Cupidó napi 4-5 sétája szerves részt kapjon benne, egyenletesen elosztva, úgyhogy ki lehet zárni a folyékony baleseteket.

Pénteken, gondolom az altatás és a műtéti macera, meg a gallér-sokk miatt kicsit visszaesett a régi, húzzunk-ki-a-világból - énjébe. Mára már újra a múltheti önmaga volt, kicsit jobban moderálja már magát sétakor. Szeret húzni; viszont ha megállok, zokszó nélkül megáll ő is, nem húz tovább. Elindulok, megint húz. Ezt rengetegszer eljátsszuk. Gondoltam egyet, visszarántottam. A hatodik visszarántás után kezdett lelassulni és visszább térni láb mellé. Tanítható, csak eddig még kevés része volt abban, hogy bármit is megköveteltek volna tőle. Ha Álomgazdi majd rászán egy kis időt és energiát a tanítására, szerintem szép ráébredés lehet majd ebből, hogy jééé, én ezt tudom, és a gazdi meg hogy örül neki! :-)

A végére még egy kis szívszorító élmény... a ligetben egy télire bezárt, körülkerített épület mellett mentünk el. Cupidó egyszercsak odarongyolt a kapuhoz, szaglászta innen, szaglászta onnan (kutya nem lakik ott), próbált bemászni a kerítésen. Nem olyan ímmel-ámmal, hanem nagyon-nagyon határozottan csinálta. Az jutott eszünkbe, hogy régi élménye lehet... amikor az utcán élt, biztos kereste az ilyen helyeket, ahol elcsövezgetett, amíg tovább nem állt. Valószínűleg még nagyon benne él az élmény, hogy fel kell deríteni és megjegyezni az ilyen, lakhatásra alkalmas zugokat...